Milan Kundera nagyon művelt, szép szókinccsel és szókimondó stílusával engem megnyert.
A könyv Tomas és Tereza életét és egy közös ismerős/barát történetét mutatja be. Mondanám, hogy szerelmi háromszög, de Tomas túlment kicsit a 2 nő dolgon, és folyamatosan "vizsgálta" a nőket....belülről. Orvos volt, sebész, már szakmai ártalom volt ez a műtermen kívül is emberi testben lennie.Tereza ugyan végig tudott róla, de mégis kitartott Tomas mellett minden szenvedésével együtt is. De a lét elviselhetetlen könnyűsége öregkorukra rájuk is rátalált, igaz ehhez el kellett menniük Svájcból, aztán hazaköltözni Prágába, aztán mindkettőnek lemondania hivatásáról és szak, illetve betanított munkát végeznie....
Míg Sabina - a közös barát - mindig is a lét elviselhetetlen könnyűségében élt. Prága megszállása után élt Svájcban ő is, Franciaországban és még Amerikában is.
A történet alatt elég jó betekintést is kapunk Csehország történetéről, az orosz megszállásról, a cseh értelmiségiek életszínvonalának gyökeres változásáról, amin Tomas is átment.
A mondanivalója számomra talán az volt, hogy sok mindenen akár szörnyű akár csodálatos dolgokon megyünk is keresztül, valahova vezet az utunk. Nem kell folyton azon tépelődnünk viszont merre megyünk. Nem kell ugyanúgy a múltban hozott döntéseinkért ostorozni magunkat. Oda vezettek, ahol most vagyunk és itt a jelenben meg kell találnunk a boldogságunkat. Az életnek azt az elviselhetetlen könnyűségét, amit egyébként a negatív gondolatainkkal teszünk annyira elviselhetetlen nehézzé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése