Sikerült kiolvasni a Királyok csatáját. Az olvasónapló szempontjából elkövettem ugyan azt a hibát, hogy már belekezdtem a harmadik kötetbe a Kardok viharába. De ettől még elmondhatom nektek, hogy a második rész sokkal több eseménnyel dicsekedhet. A könyv olvasása után az első olyan, mint egy kis felvezető...a harmadik kötetről ne is beszéljünk.
A Királyok csatája már címében takarja a történéseket. Robert halála után a két Baratheon csatájából csak az egyik éli túl, ő is csak azért mert a varázslat támogatta. Hiszen amint varázslat nélkül kellett harcba szállnia egyből el is bukott. A csatát a Lannisterek ellen vívta a folyón és szárazföldön egyaránt. De Királyvár elsöprő győzelmet aratott az utolsó Baratheon ellen, így jelenleg a Lannister oroszlánok vannak a trónon.
Mindeközben Északon is pörögtek az események, hiszen Robb hazaküldte az ifjú Greyjoyt, hogy rég nem látott apját állítsa a farkasok mellé. De az egyetlen dolog, amit elért vele, hogy Theon hajót kapott apjától, amivel Deres ellen vonult. Sikeresen uralma alá vonta Derest, de csak egy ideig. Az északika hiába verték le Theon Greyjoyt, a vár ott maradt Stark nélkül. Robb Stark egy királyság nélküli királyként még mindig nyer csatákat, de ahogy szövetségesei folyamatosan hagyják el, egyre nehezebb lesz megtartania még az a rusnya koronáját is, amije van.
Deanerys a kolduskirálynő ezalatt élete hibáit követi el. Nem kapott kimonodott főszerepet a második kötetben. Úgyhogy olvassátok csak, miket buktázik, vagy hogy szerzi meg a varkocsához az első csengőit.
Ami számomra a legnagyobb fordulatot jelentette, hogy a Falon túli Vadak is gyülekeznek és a Westeros népe ellen vonolust tervez, hogy ebben a Varjak vagy a Mások akadályozzák-e meg, az meg majd kiderül. Na nem ebben a kötetben...de az egyik főszállá lesz a harmadik kötetben ez a történet.
Nincs befejezés....folyamatosan kell olvasni a harmadik részt. Vannak már új karakterek, olyan szálak, amik az elsőben semmisnek tűntek itt kitárulkoznak.
A Trónok harca sorozat pedig úgy lett megrendezve, hogy ami ebben a fejezetben van, már megtalálható volt a sorozatban. Ez csak egy érdekesség.
Ebben a kötetben szintén több kedvencem is van:
Havas Jon viszi a pálmát (és nem csak azért mert super-sexy a sorozatban), hanem mert olyan emberi. Megvannak bent az erények, de benne van a hiba és utána a bűntudat is. Ő maga jelenleg nem tudja a könyvben, hogy helyesen cselekszik-e, hogy jó-e vagy rossz, véleményem szerint a szíve a helyén és egyetlen "baklövését" sem tudom elítélni.
Gendry a kovácsfiú, akihez én személy szerint rengeteg reményt fűzök. Egyszerű a srác, az tény, de még nagy tetteket fog véghez vinni.
Az előző bejegyzésben említettek megmaradtak szívem egy előkelő helyén.
Itt sem maradhatnak el a legjobb idézetek:
